2012. október 29., hétfő

Kardamomos-répás sütemény

A süteményt Tanja Grandits egyik receptje alapján készítettem. Ezúttal egy másik könyvében, az Alles klar-ban volt az alapkoncepció, de azért történt némi változtatás benne. A barnacukrot sima kristálycukorra cseréltem (igen, a suszter meg a cipője... nem szokásom ilyenre odafigyelni :)), a mogyorót kihagytam belőle, és hagyományos őzgerincformában készítettem.
Biztos ki fogom prábólni az eredeti ötletet is, ahol egy hőálló kis pohárkában sül a desszert. Az egész szakácskönyvben egyébként az a lényeg, hogy az ételek pohárban készülnek, és abban szervírozzák is, szerintem fantasztikus módon.




Hozzávalók: (az őzgerincben a képen látható vastagságú lett a süti)

-120 g kristálycukor
-2 tojás
-90 g liszt
-1 TK. sütőpor
-100 g sárgarépa
-1 késhegynyi őrölt kardamom
-1 vanília
-1 csipet só
-60 g olvasztott vaj

A sütőt előmelegítjük 170 fokra. Az őzgerincformát kivajazzuk, kilisztezzük. A cukrot a tojásokkal habosra keverjük, a lisztet a sütőporral összeszitáljuk, a vajat megolvasztjuk, a répát apró lyukú reszelőn lereszeljük. A kardamomhoz én egész fűszert használtam, ehhez 3 szemből szedtem ki az apró fekete szemeket, és mozsárban alaposan megtörtem. Mikor a cukor és a tojás már habos, belekeverjük a lisztes-sütőporos keveréket, a csipet sót, a vanília kikapart magjait, a kardamomot, az olvasztott vajat és a répát is. A formába simítjuk, és 40-45 perc alatt készre sütjük.





2012. október 28., vasárnap

Panna cotta, második felvonás

A korábban már közzétett panna cotta ezúttal más feltétekkel készült el. Az egyik egy málnás változat, a másik passiógyümölcsből készült.




A málnás szószhoz 2 EK. mézet, egy fél citrom levét és lereszelt héját melegítettem össze kb. egy marék málnával (sajnos nem mértem le...) Még mielőtt felforrt volna, levettem a tűzről, majd botmixerrel összepürésítettem. Tálaláskor egész málnaszemek is kerültek bele. 5 adag tetejére volt elég a püré.

A passiógyümölcsös változathoz szintén 2 EK. mézzel illetve a fél citrom héjával és levével tettem fel főzni a gyümölcs húsát (7 szem gyümölcsöt használtma fel, egészen aprók voltak, ez 4 panna cotta tetejére volt elég). Nem hagytam ezt sem felforrni, de utána szitán átnyomkodtam, és a magok csak egy részét tettem vissza bele.

Az én macaronos történetem

A Magyarországon is zajló (ugyan kicsit megkésett) macaron-mániának köszönhetően lépten-nyomon ezekbe a színes, cuki kis süteményekbe botlik az ember. Lassan nincs olyan gasztroblog, ahol ne találhatnánk ezernyi tippet, receptet, jótanácsot, hogy mind ízében, mind pedig állagában tökéletesre sikeredjenek ezek az apró csodák. Mert hogy számomra azok, még akkor is, ha az elkészítésük néha nem sikerül tökéletesen. Hajlandó vagyok akár ezerszer is nekiállni, mert a végeredmény mindenért kárpótol.
Nagyon sokan kérték már el tőlem a receptet, de mindenkinek hozzátettem, hogy azért vigyázzon vele, és ne keseredjen el, ha a kukában landol néhány adag. Igyekszem most minden tapasztalatomat leírni, hátha azzal megkönnyítem a dolgotokat. Arra buzdítok mindenkit, hogy ne adja fel akkor sem, ha egyszer-kétszer-tízszer nem sikerül, mert el fog jönni az a pillanat, amikor minden kistalpacska úgy áll, ahogy kell, annyira roppan a külseje, amennyire kell, és a krém olyan finom lesz benne, hogy hihetetlen!

Mikor először macaront kóstoltam, nagyon ízlett. Nekiálltam itthon az interneten talált receptek alapján, és persze nem sikerült. Nem adtam fel, elmentem az általam oly gyakran látogatott főzőiskolába, hogy ellessem minden csínját-bínját. Úgy jöttem el az óráról, hogy biztos voltam benne, hogy ezúttal otthon is sikerül a rekonstruálás. Első körben igazam is lett, de aztán az ismétlés csúnya kudarcba fulladt. A macaronok se nem voltak szépek, de igazából kóstolni is alig lehetett őket, mert szinte szétporladtak a sütőpapíron. Ismét nem adtam fel, megszámlálhatatlanszor nekiálltam, míg mostanra már majdnem 95 %-os biztonsággal állok neki. A múlt héten egy igen neves étteremben is macaron volt az üdvözlő falatka. Anya egyből eldicsekedett, hogy na ilyen sütit az ő lánya is tud készíteni, bár azért nem mindig sikerül jól. Rögtön érkezett a megnyugtatás, hogy bizony ebben a szuper étteremben is sok landol a kukában. (ennél a mondatnál kicsit kihúztam magam...:))

A "szakirodalom" persze itt sem maradhatott el, nekem legnagyobb segítségemre Pierre Herme Macarons című könyve volt. Ebben nagyon sok recept található a hagyományostól kedzve vadabb párosításokig (szarvasgombás macaron... bár kóstoltam már libamájasat, és nagyon ízlett), illetve az elején fotókkal illusztrálja lépésről-lépésre, hogy mit hogyan kell csinálni.

Még mielőtt belevág az ember, egy-két dologra érdemes felkészülni. Ennél az édességnél elkerülhetetlen a precizitás. (igen Anya tudom, hogy zavar, mikor 55,4353 g-ot mérek ki valamiből, de muszáj :)) Érdemes egy pontos konyhai mérleget beszerezni, nem javaslom a kerekítgetést. Jó ha van egy egészen apró lyukú szita is kéznél. A macaron fontos alapanyaga a mandulaliszt, ami készen is kapható. Próbálkoztam azzal a változattal is, de nem nyerte el a tetszésem, mert nem elég apró szemcsés, a kész macaronok rücskösek maradtak. Egyszerűbb és olcsóbb, ha szeletelt és hámozott mandulát veszünk, amit aztán kávédarálón kell ledarálni. Ennek a lépésnek is megvannak a maga buktatói, mert ha túl sokáig daráljuk, mandulakrém lesz belőle. Ha hamar abbahagyjuk, akkor a szitán soha nem tudjuk átimádkozni! Sokszor előző nap ledarálom és leszitálom a szükséges mennyiséget, egyrészt így van ideje kiszáradni a mandulalisztnek, másrészt időben is sokat elvesz. Konyhai hőmérőre is szükségetek lesz, de ez az eszköz azért eléggé hasznos tud lenni más bevetések alkalmával is. A megfelelő sütőpapír sem mellékes. Kizárólag szilikonos sütőpapírt használjunk. A silpat lap vált be nekem a legjobban, de abból sajnos csak egy darabom van, így használok mindig sütőpapírt is. Ha a papír nagyobb a tepsi méreténél, érdemes levágni a felesleget, nem pedig aláhajtani, mert az megnehezíti majd a tökéletes átsülést. Számos helyen árulnak olyan szilikonos lapot is, ami kimondottan macaron sütésére készült. Biztos nagyon praktikus, bár szerintem nem érdemes egy ilyenre beruházni, megfelelő gyakorlattal viszonylag egyforma macaronok nyomhatók ki a habzsákkal.
A "fölösleges" tojásfehérjék tökéletes elhasználási módja a macaron. Érdemes ezt is 6-7 napig az elkészítés előtt hűtőben állni hagyni. Olvastam olyanokat is, hogy szobahőmérsékleten álljon napokon át a fehérje, de én azért nem hagynám meg ezt az opciót az Enterobacteriaceae család neves képviselőjének.
A macaron szerintem akkor a legszebb, ha a színe harsány, vidám. Azért egy pasztell árnyalatnak sem tudnék ellenállni, de nekem a hupikék macaron tetszik igazán. Az ételfesték is megtréfált már néhányszor. Nekem a legjobban a Wilton Icing colors vált be. Próbálkoztam másokkal is, de vagy túl folyóssá tették a tésztát, vagy a krémet kapták szét, mert nem figyeltem arra, hogy zsírban oldódjon a festék. Hiába, mindig tanul az ember! :)

És akkor nem maradt más hátra, mint a recept:


Tészta:
-150 g mandulaliszt
-150 g porcukor
-55 g tojásfehérje
-ételfesték (ebben az esetben pl. sárga)

-55 g tojásfehérje
-15 g kristálycukor
-150 g kristálycukor
-50 g víz

Citromos krém:
-150 g vaj
-130 g porcukor
-2 egész tojás
-2 citrom reszelt héja és kifacsart leve
-ételfesték


A mandulalisztet a porcukorral összeszitáljuk. Én először külön-külön átszitálom őket, utána pedig együtt a kettőt. Az 55 g tojásfehérjét enyhén felverjük (elég villával elkezdeni verni, mikor már elkezd fehéredni, de még közel sem hab az állaga, akkor jó), majd összekeverjük a mandulaliszt-porcukor keverékével.

A 150 g cukorból és az 50 g vízből cukorszirupot főzünk, 118 fokosat. Még mielőtt a szirup elkészülne, az 55 g tojásfehérjét a 15 g cukorral elkezdjük felverni robotgéppel. Mikor már elkezdett habosodni, az elkészült 118 fokos cukorszirupot belecsurgatjuk, közben tovább verjük a robotgéppel habossá. Hagyjuk, hogy 35-40 fokosra visszahűljön, (keverés közben egészen meg szokta közelíteni már ezt a hőfokot, én néha jeges vízbe állítom az edényt, és úgy verem a habot) majd összeforgatjuk a mandulalisztes keverékkel harmadonként. Ez azt jelenti, hogy először a hab 1/3-át keverjük el a lisztes eleggyel, ekkor nyugodtan lehet durvábban is keverni, majd még 1/3-1/3 adagot, itt már óvatosabb mozdulatokkal. Ekkor teszem bele az ételfestéket is. A már említett Wilton igen erősen színez,2-3 csepp már intenzív árnyalatot tud okozni. A masszát ekkor habzsákba töltjük, és kinyomjuk a sütőpapírra. Segíthet, ha a sütőpapír alá sablont teszünk, hogy egyformák legyenek. Én ilyen sablont soha nem használtam, de pár macaron kinyomása után már egyformák lesznek! Egyszerhasználatos habzsákot szoktam használni, akkor fej sem kell külön, de azzal is megoldható, csak ne legyen rajta semmi cikk-cakk vagy bevágás. A következő fontos lépés a pihentetés. Ez azt jelenti, hogy szobahőmérsékleten hagyjuk száradni őket minimum 45 percig. Tapasztalatom szerint ez legyen inkább 60 perc, mintsem csak 44. Ha ezt nem várjuk meg, nem lesznek csinos talpai a macaronunknak, és szétrepednek sütés közben.




Előmelegített sütőben légkeverésen 140 fokon 15 perc alatt sül meg. Én egyszerre mindig csak egy lapnyit sütök. Általában még melegen kb. 5 percet a sütőlapon hagyom, majd leveszem a szilpat lapot, és hagyom kihűlni, mielőtt a macaronok szépen szinte maguktól leesnek. 




A krémhez a porcukrot, tojásokat, citromlevet, és citromhéjat vízgőz fölött keverjük robotgéppel 60-70 fokon (nem szabad túllépni semmiképp a 83 fokot), miközben szépen elkezd sűrűsödik. Mikor már eléggé sűrű, levesszük a gőzről, és 40 fokig hagyjuk hűlni, közben továbbra is kevergetjük. Ha eléggé lehűlt, hozzákockázzuk a vajat, és tovább keverjük robotgéppel. Krémes állagúra fog sűrűsödni. Ízlés szerint színezzük a festékkel.




A macaronokat a tálaláshoz képest előző nap érdemes betölteni, így a krém kicsit átáztatja a tésztát, de a külseje még roppanós marad.

2012. október 24., szerda

Krémes rizspuding

Nem szeretem a rizst. Pontosabban már kezdek megbarátkozni vele, de sokáig eszembe sem jutott volna bármit készíteni, amiben előfordul. Ez a desszert szuper olyan szempontból is, hogy nincsenek benne a rizs apró szemcséi, hiszen rizslisztből készül. Először malabi formájában kóstoltam a rizsliszt alapú édességet, abban a rózsavíznek köszönhetően inkább a parfümös ízek dominálnak. Ezzel szemben a következő rizspuding vaníliás, a tetejére helyezett narancs és pisztácia pedig csak hab a tortán. Az eredeti recept a TV Paprikán futó Desszert Angélával műsorban volt (nézzétek, nagyon klassz a műsor, és fantasztikus édességek készülnek benne), de nálunk ennek az adagnak minimum dupláját kell készíteni, hogy elég legyen. A recepten minimálisat módosítottam.




Hozzávalók:

-5 dkg rizsliszt
-5 dl tejszín
-4 dl tej
-12 dkg cukor
-2 vaníliarúd
-csipet só

-2 narancs
-1 dl víz
-4 dkg cukor
-1 TK. narancskivonat
-hámozott, sótlan pisztácia

A rizslisztet a tejszínnel alaposan kikeverjük kézi habverő segítségével. A tejet a cukorral, a csipet sóval és a vaníliák kikapart magjaival feltesszük főzni. Mikor felforrt, csomómentesre keverjük a rizslisztes keverékkel. Visszatesszük a tűzre, és folyamatos kevergetés mellett hagyjuk, hogy besűrűsödjon. Edényekbe tálaljuk, és ott hagyjuk kihűlni és behúzni.
A narancsos feltéthez a cukorból és a vízből cukorszirupot főzünk. A narancsok közül egynek a héját lereszeljük, és beletesszük a cukorszirupba. A narancskivonatot is beleöntjük. A narancsokat kifilézzük, és a szeleteket a szirupba forgatjuk. A pisztáciát kicsit összeaprítjuk. Tálaláshoz a filézett narancscikkeket ráhelyezzük a pudingra, és jó alaposan megszórjuk a pisztáciával.

Vaníliás-szőlős tarte - SAD X.

Az ősz kellős közepén adott, hogy egy desszertben is megjelenjen a szőlő. Az általam készített kis tarte-ok tésztája omlós tészta, (Anyucikám legnagyob örömére... :)) krémjében a vanília és a mascarpone dominál, a szőlőszemek pedig nemcsak díszítőelemek, hanem édes ízükkel megkoronázzák a kis tortácskákat. A gyümölcs szezonnak megfelelően variálható, én készítettem körtés változatot is. Először cukorszirupot főztem 100 g vízből, 100 g cukorból és egy rúd fahéjból, ebbe áztattam be a meghámozott, 2-3 mm vastagságúra szeletelt körtecikkeket.

A tarte-ok mindig is nagy kedvenceim voltak, eddig a legfinomabbat a solymári Zazziban kóstoltam. Ráadásul illik a legutóbbi SAD (Süss! Alkoss! Díszíts!) kiírásához, aminek a lényege, hogy egy olyan desszertet kell elkészíteni, amihez az ihletet egy cukrászdában nyertük. Azért nem mondom, hogy 100 %-ban sikerült a reprodukálás, de kezdetnek nem rossz. :)





Hozzávalók: (kb. 18-20 tarte)

Linzer:
-300 g liszt
-200 g vaj
-100 g cukor
-1 egész tojás
-1 csipet só
-1 kk. őrölt fahéj

Krém:
-500 ml tejszín
-130 g cukor
-1 vaníliarúd
-5 tojás sárgája
-8 g lapzselatin
-500 g mascarpone

Díszítés:
-szőlő

Elkészítés:
A tésztához a lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, majd hozzáadjuk az egész tojást. Ezt követi a cukor és a csipet só. A fahéj elhagyható, de adhatunk hozzá akár reszelt narancshéjat, citromhéjat, kikapart vaníliamagot is. Fontos, hogy a meggyúrt tésztát 2 órára a hűtőben hagyjuk pihenni, csak utána kezdjünk vele dolgozni. Időközben kivajazzuk és kilisztezzük a tarte formákat.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, légkeverésen. Mikor a tészta eleget volt a hűtőben, lisztezett deszkán kisodorjuk kb. 3-4 mm vastagságúra, és belehelyezzük a tarte-okba. Sütőpapírt vágunk valamennyi tarte tetejére, és sütőbab segítségével 10-12 perc alatt megsütjük őket. Ekkor leszedjük a babot és a papírt róla, és 1-2 percre visszatesszük a sütőbe, hogy az alja is megsüljön. Még melegen kiszedjük a formákból.

A lapzselatinokat hideg vízbe áztatjuk. A krémhez a tejszínt a vanília kikapart magjaival és a cukorral feltesszük főzni, de nem hagyjuk, hogy felforrjon. 2-3 dl-t kiveszünk belőle, és elkeverjük az 5 tojás sárgájával hőkiegyenlítés céljából. Ezt a tojásos-tejszínes keveréket a maradék tejhez visszaöntjük, és lassú tűzon, állandó kevergetés mellett 82 fokig melegítjük. Levesszük a tűzről, és elkeverjük benne a kinyomkodott, lecsöpögtetettt zselatinlapokat. Hagyjuk, hogy kihűljön.
A mascarponét kézi habverővel kihabosítjuk, és a kihűlt vaníliás krémet 4-5 részben hozzákeverjük. A legvégén, ha esetleg maradt benne kisebb csomó, szitán is átszűrhetjük, de ha robotgéppel dolgozunk, teljesen homogén masszát kapunk. Hűtőbe tesszük, és 4-5 óra alatt behúz a zselatin. A krém akár előző nap is elkészíthető.

Összeállítás: a megsült tarte-ra habzsák segítségével rányomjuk a vaníliás krémet, majd a szőlőszemeket felezve és magozva ráhelyezzük. A kis tortácskák összeállíthatók előző nap is, ekkor a krémtől a tészta jó puha lesz, ha viszont frissen töltjük be, megtartja omlósságát, törékenységét.

2012. október 21., vasárnap

Csokiláva

Amióta az eszemet tudom, imádom a csokoládét! Pici koromban szinte az egyetlen étel volt, amit megettem (a téliszalámi és a májkrém mellett... azért azóta sokat javult az ízlésem). A csoki szeretete megmaradt, sőt, ha lehet, még erősebb lett. Bármikor képes vagyok bármennyit megenni belőle, már a látványa is libabőrt okoz, ha ehhez még illat és íz is társul...
A csokoládét természetesen desszert formájában is szeretem, a következő édesség pedig tartalmaz is belőle rendesen! Segal Viktor Színek és Ízek könyvében szerepel a recept, de én nem készítettem hozzá öntetet, hanem a fűszert magába a csokilávába tettem, valamint elhagytam a lisztet is belőle.




Hozzávalók: (nálam 11 souffle-formára elég)
-30 dkg jó minőségű, 70 %-os étcsokoládé
-20 dkg vaj
-6 db tojás
-12 dkg cukor
-csipet só
-1 TK. kínai ötfűszerkeverék
-vaj és liszt a kikenéshez

Kivajazzuk és kilisztezzük a kis tálkákat, én hagyományos soufflé formát használtam. A vajat a csokoládéval vízgőz fölött összeolvasztjuk. Az egész tojásokat a cukorral robotgép segítségével jó habosra keverjük, majd hozzáadjuk a fűszerkeveréket és a csipet sót is. A csokoládés-vajas masszát több részletben összeforgatjuk a tojásos habbal. Elosztjuk a tálkákba.
Ha azonnal szeretnénk megsütni, akkor előmelegített 200 fokos sütőben kb. 6 perc alatt sül meg. A közepén azonban folyékonynak kell maradnia! Én korábban készítettem el, és miután a formákba szétosztottam, majdnem egy napra a hűtőbe kerültek. A sütőt ilyenkor ugyanúgy 200 fokra állítom be, de valamivel több ideig, nálam pontosan 8 percig sülnek.




Még forrón kiborítjuk a formából, de akár benne is tálalhatjuk. Maradt még a kínai ötfűszeres sütőtök fagyiból, így én azzal kínáltam.

2012. október 20., szombat

Sütőtökös fagyi

Lassan minden bejegyzést úgy kezdek, hogy a most következő recept egy fontos alkotóelemével nem tudok betelni. Nos, ez most sem lesz másképp, ugyanis már júliusban számoltam vissza a napokat, hogy mennyit kell még aludni, hogy végre sütőtököt ehessek. Augusztus végén végre elérkezettnek láttam az időt, és vettem egy sütőtököt a piacon, ami azóta várta sorsa beteljesülését. Levest szerettem volna főzni belőle, de azóta nem volt olyan hideg idő, hogy forrót kívánnék. Gondolkodtam sima megsütésen is, de mivel a hétvégére 20 fokot mondott az előrejelzés, így fagyi készült belőle. Már jó ideje próbáltam meggyőzni Anyát, hogy nekünk bizony hatalmas szükségünk van egy fagyigépre, de aztán kompromisszumos megoldás született: a robotgépünk tálja kicserélhető fagyikészítőre is. Nagyon bevált, pláne, hogy laktózérzékenyként eléggé kirekesztve érzem magam a cukrászdákban. Na de most eljött az én időm, és végre annyi fagyit eszem, amennyit csak szeretnék.

A sütőtökös fagyirecept alapja a már emlegetett Tanja Grandits Aroma pur könyvéből származik. Azt már Mautner Zsófitól is tudjuk, hogy a sütőtök és a kínai ötfűszerkeverék nagyon jó barátok, így a recept első pillantásra megtetszett. Kicsit alakítgattam rajta, de alapvetően követtem a lépéseket. Az eredeti receptben olyan tejtermékek is előfordulnak, amiknek magyar megfelelője egész egyszerűen nem létezik. Ennek ellenére a végeredmény szerintem jó lett.





Hozzávalók:

25 dkg sütőtök (már megpucolva, kimagozva)
1 dl tej
50 ml tejszín
1 csipet só

130 g cukor
30 ml víz
60 ml tejszín
125 g mascarpone
5 tojás sárgája
60 ml tej
1/2 TK. kínai ötfűszerkeverék
1 csepp mandulakivonat

tökmag
1 EK. cukor

A tököt megpucoljuk, és egészen apró kockákra vágjuk, majd az 1 dl tejben és az 50 ml tejszínben feltesszük főzni, sózzuk a csipet sóval. Ez nagyjából 5-10 percnél többet nem vesz igénybe. Mikor megpuhult a tök, botmixerrel alaposan összeturmixoljuk.
A 60 ml tejszínt és a mascarponét kézi habverővel kikverejük, majd hozzáöntjük a tökös keverékhez. A cukorból és a vízből egészen halvány karamellt készítünk, majd belecsurgatjuk a tökös-tejszínes masszába. A karamell azonnal összeáll, de ha visszatesszük a tűzre, szépen fel fog oldódni. Folyamatosan keverjük kézi habverővel. Mikor már egynemű, levesszük a tűzről, beleöntjük a 60 ml tejet, majd 1-2 dl-t kiveszünk belőle, és elkeverjük a tojások sárgájával. A tojásos masszát aztán beleöntjük a tökös keverékbe, beleszórjuk a kínai ötfűszerkeveréket, és visszatesszük a tűzre. Folyamatosan kevergetjük, a hőmérséklete ne haladja meg a 82 fokot. Mikor ezt elértük, levesszük a tűzről, és az egy csepp mandulakivonatot is elkeverjük benne. Hagyjuk kihűlni, majd a fagyigépben kb. 15-20 perc alatt megfagyasztjuk.

Díszíthetjük pirított, karamellizált tökmaggal. Ehhez egy serpenyőben szárazon megpirítjuk a tökmagot, közben pedig rászórjuk a cukrot.


2012. október 19., péntek

Lemon curd

A citrom ízével nem tudok betelni! Képes vagyok akár nyersen, cikkekre vágva enni, a limeról nem is beszélve. A lemon curd története egészen a 19. századig nyúlik vissza, akkoriban brit területeken a tea mellé szolgálták fel. Elkészítése nagyon egyszerű, íze pedig az aránylag sok citrom (összehasonlítva mondjuk egy pite töltelékével) miatt intenzív. Készíthetjük narancsból, de akár málnából is.





Hozzávalók: (2 fő részére)

4 db citrom
4 db tojás
200 g puha vaj
160 g porcukor

A citromokat alaposan megmossuk, héjukat lereszeljük, levüket kifacsarjuk. A citromok héját a porcukorral összekeverjük. Beleverjük a tojást is, és kézi habverővel elkeverjük. A porcukrot átszitáljuk, ezt is a tojásos-citromos keverékhez adjuk. Gőz fölött állandó kevergetés mellett 82 fokig melegítjük, majd levesszük a gőzről, és még mindig kevergetve hagyjuk legalább 60 fokig lehűlni. Én itt átszitáltam a masszát, mert krémesebb, egyenletesebb lesz, ha nincsenek benne az apró héjdarabkák. A vajat is hozzáadjuk: kisebb adagonként keverjük bele, ezt már célszerű robotgéppel elegyíteni.
Mikor egynemű az állaga, kis tálkákba vagy poharakba betöltjük. Ha kibírjuk, hogy ne fogyjon el mind, a hűtőben pihenve éjjel másnapra lesz tökéletes.

2012. október 17., szerda

Thai ihletésű panna cotta

A recept eredeti ötlete egy számomra nagyon kedves szakácskönyvből való. Tanja Grandits ebben a könyvében 15 alapanyagot választott ki, és valamennyihez írt néhány fantasztikus receptet. Ez a panna cotta a citromnád fejezetben található. Laktózérzékenyként szívesen készítem, hiszen kókusztej van benne, bár a tejszín mennyisége sem elhanyagolható. Az eredeti recepthez képest, mivel nagyon szeretem a citromnád üde, friss ízét, én hármat is beleteszek, és valamivel több cukrot keverek hozzá. Az eredeti receptben passiógyümölcsből készül a panna cotta tetején lévő pürét, ebben a változatban thai mangót használtam fel naranccsal párosítva.




Hozzávalók: (2-3 személy részére)

-350 ml tejszín
-150 ml kókusztej
-50 g cukor
-3 citromnád 
-1 rúd vanília
-4 g lapzselatin

-1 db thai mangó
-2 EK. méz
-1 db narancs

A citromnádakat vékony karikára vágjuk. A tejszínt, a kókusztejet, a cukrot, a vanília kikapart magjait és a citromnád karikáit feltesszük főzni. A lapzselatinokat hideg vízbe áztatjuk. A tejes keveréket még forrás előtt levesszük a tűzről, és elkeverjük benne a kinyomkodott, lecsöpögtetett zselatint. 10-15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük, és poharakba tálaljuk. Hűtőben 5-6 óra alatt behúz, de ha előző nap elkészítjük, nyugodtan állhat akár egy egész éjszakán át is.
A mangópüréhez egy thai mangót kockákra vágunk, összekeverjük egy narancs reszelt héjával és kifacsart levével. 2 EK. mézzel édesítettem. Egy edényben lassú tűzön felmelegítjük, de nem kell, hogy felforrjon. Botmixer segítségével összepürésítjük.

Tálaláskor a kihűlt, besűrűsödött panna cottára öntünk egy keveset a mangópüréből.